Habsburg dinasztia: Európai uralkodóház, melynek eredete valószínűleg a 10. sz.-ra vezethető vissza, birtokokkal Elzászban és a felső Rajnavidék mellett. I. Rudolf (1271–91) már német-római uralkodó lett, s megszerezte az osztrák és stájer hercegségeket is. A 14. sz.-ban hódításokat eszközöltek a mai Ausztria területén, a 15. sz. közepétől német-római uralkodók voltak szinte egy­hu­zam­ban e birodalom megszűntéig (1806). 1804-ben alakul meg az Osztrák Csá­szárság. – Terjeszkedésük elsősorban nem háborúk, hanem házasodási politikájuk révén ment végbe. I. Miksa császár így szerezte meg Spa­nyol­or­szá­got és gyarmatait, s Nápolyt Szicíliával. A Habsburg-ház hatalmának csú­csát V. Károly alatt érte el, majd spanyol és osztrák ágra bomlott: II. Fülöp örököseivel a spanyol hatalom egészen 1700-ig Habsburg kézben maradt. Az osztrák ág I. Ferdinánddal kezdődött, aki II. Lajos mohácsi halála után meg­szerezte a magyar koronát is. Mária Terézia – nő létére – a Pragmatica Sanctio (1713) révén uralkodóvá vált, a dinasztia, házassága nyomán, Habsburg-Lotha­ringiai házként élt tovább. – A Habsburg-Lotharingiai házat a 19. sz. ese­ményei meggyengítették, uralmát csak az Osztrák-Magyar Monarchia lét­re­hozása (1867) volt képes meghosszabbítani. A birodalmat az ébredő a nacionalzmusok aláásták, az I. világháborút követő Párizs környéki vidék (1918–20) megszüntették. Ekkor jött létre a a mai Magyarország is. Az utolsó magyar (Habsburg) király, IV. Károly száműzetésbe kényszerült; fia Habsburg Ottó (sz. 1912). – A Habsburgok közel 400 éves uralma alatt Magyarország be­ta­go­zódott birodalmukba. A magyar nemzeti függetlenségi mozgalmak, melyek az ország szuverenitásának helyreállítását tűzték ki célul, minden esetben ered­ménytelenek maradtak. A soknemzetiségű Habsburg-monarchia – bi­zo­nyos mértékig és korlátozott módon – a modern, , nemzetek feletti európai formációk előképe.

Hohezollern: német uralkodócsalád; tagjai sorából kerültek a brandenburgi választófejedelmek 1415-1701, a porosz királyok 1701-1918, a német császárok 1871-1918 között. A ~-ház belpolitikája és erőszakos külpolitikája elsősorban a porosz junkerek, és – az imperializmus korában – a monopoltőke érdekeinek kifejezője volt. Jelentősebb képviselőik: III. Frigyes brandenburgi választófejedelem, I. Frigyes néven porosz király (1701-től), I. Frigyes Vilmos, I., valamint II. Vilmos.

Egyik ~ek mellékága 1866-ban elnyerte a román trónt, és a Román Népköztársaság megalakulásáig.

Orániaiak:

Romanovok: cári dinasztia, amely Oroszországban 1613-tól 1917-ig volt uralmon. Ősének Román bojárt tekintették. Első uralkodója Mihail Fjodorovics Romanov (1613-45), II. Katalin (1762-96), I. Sándor (1801-25), I. Miklós (1825-55), II. Sándor (1855-81). Utolsó tagja, II. Miklós (1894-1917).

Romanov-dinasztia

I.Mihail 1613-16
45
I.Alekszej 1645-1676
III.Fjodor 1676-1682
V.Iván (társuralkodó) 1682-1696
I.Péter 1682-1725
I.Katalin 1725-1727
II.Péter 1727-1730
I.Anna 1730-1740
VI.Iván 1740-1741
I.Erzsébet 1741-1761
III.Péter 1761-1762
II.Katalin 1762-1796
I.Pál 1796-1801
I.Sándor 1801-1825
I.Miklós 1825-1855
II.Sándor 1855-1881
III.Sándor 1881-1894
II.Miklós 1894-1917

Bourbonok: történelmi francia arisztokrata család, melyhez több ország uralkodóháza tartozott. A ~ rokonságban állt a Capetingekkel. ’327-től hercegek. Az idősebb a 16. században kihalt; a fiatalabbikból ( a verdomi hercegi ágból) több uralkodó került Navarra trónjára, majd a Valois-ház kihalta után1589-1792 és 1814/15 között Franciaország királyi székébe.  A családnak ez az ága a 19. század végén kihalt.

Van még: Orleans-i ág.

Legjelentősebb uralkodói: XII.,XIV. és XV. Lajos.

Stuart-ház: skót, ill. angol királyi család.1370-ben a Bruce-család kihalása után II. Róbert személyében került a skót trónra. Az angol Tudor-din utolsó tagjának, Erzsébetnek halála után Mária skót királynő fia, VI: Jakab foglalta el az angol trónt I. Jakab néven. A din további uralkodói voltak:

I. Károly (1625-49)

II. Károly (1660-85)

II. Jakab (1685-88)

II. Mária (1688-94), orániai Vilmossal együtt uralkodott, majd leányuk:

Anna (1702-14)

Hannover-ház: angol uralkodó din., amely a volt Hannover választófejedelemség uralkodóházából eredt. 1714-ben Hannover választófejedelme I. György néven angol király lett. 1837-ig az angol királyok mind hannoveriek voltak. 1917-ben windsor-házra változtatta nevét.

Stuart

régi skót család, melyből Skóciának és Angliának több királya származott. A család eredete az angol-normann Fitz-Alan családra megy vissza, melynek egy ága Skóciában telepedett le s az örökös udvarmesteri méltóságot (steward, innen ered a S. név) megszerezte. 1315. S. Walter nőül vette Bruce Róbert skót király egyik leányát s miután a Bruce-család kihalt, a trónörökösödés joga a S.-családra szállott. II. Dávid volt a Bruce-család utolsó férfitagja s midőn ez 1370. elhalt, a trónra S. Walter fia II. Róbert lépett, ki ilyformán a S.-dinasztia megalapítója lett. Őt követte III. Róbert. Ennek két mostohatestvére volt: Walter, Athol grófja, akit 1437. mint I. Jakab király ellen összeesküvőt lefejeztek és Dávid, Strathern grófja, akinek címét veje sir Patrick Graham örökölte. III. róbert egyik törvényes öccse Albany herceg vezette helyette a kormányzást és mivel maga is a koronára vágyott, 1402. a trónörököst Dávidot bezáratta aés agyonéheztette. Erre a király kisebbik fiát Jakabot küldte Franciaországba, de ez az angolok kezeibe került. III. Róbert 1406. halt meg és Albany mint régens uralkodott az Angliában fogva tartott I. Jakab (l. o.) helyett. Albany halála után (1420) fia Murdoch ragadta magához a hatalmat, míg az 1424. hazatért I. Jakab 1425. hiveivel együtt ki nem végeztette. Csak Murdoch legkisebb fia S. Jakab szabadult meg a haláltól és ennek dédunokájától Andrástól, S. Ochiltree lordtól származnak a mai Castle-S. grófok. A Tudor-család kihalása után VI. Jakab, S. Mária fia az angol koronát is elnyerte (0603). A S.-család egyik mellékágából a Lennox grófok származtak s ez utóbbiból származott Darnley is, S. Mária férje, I. Jakab angol király atyja. II. Jakab angol király elűzetésével (1688) a S.-család elvesztette az angol koronát, de II. Jakab utódai még többször tettek eredménytelen kisérletet az elvesztett trón visszaszerzésére. Első volt ezek között II. Jakab fia Jakab Eduárd herceg (l. o.), ki magát III. Jakabnak nevezte és 1736. hal el. Ennek idősebb fia Károly Eduárd szintén kisérletet tett ősei koronájának visszaszerzésére, de 1749. Culloden mellett megveretett s azután Albany gróf név alatt Olaszországban élt 1788 jan. 31. bekövetkezett ahláláig. Gyermekei nem maradtak. Egyetlen testvéröccse Henrik Benedek bibornok az angol kormánytól kapott évdíjat; megh. 1808 jul. 13. Frascatiban. Trónigényeit II. Károly Emánuel szárd királyra hagyta. Családi papirosait az angol kormány megvásárolta s 1847. közrebocsátotta. A S.-család mellékágaiból még több család virágzik Skóciában, Angol- és Irországban. - 1. S. jakab, l. Bute. - 2. S. Mária, l. Mária (11).

Romanovok

Az 1613-ban trónra kerülő Romanovok a következő század végére a moszkvai orosz államból egy hatalmas birodalmat kovácsoltak, hogy majd az első világháború végén ezen birodalom összeomlása a dinasztiát is maga alá temesse.

A tizennyolc Romanov-cár közül természetesen nem mindegyik volt egyformán alakítója a történelemnek. Az első, Mihail számára a cári hatalom helyreállítása volt a siker. A dinasztia első, nagy formátumú uralkodója I. (Nagy) Péter (1682-1725) volt. Európai követjárásakor ismerte fel, hogy országa milyen elmaradott. "Azért ment Nyugatra, hogy megtanuljon jó hajókat építeni, s úgy jött haza, hogy belátta: egész Oroszország talapzatát kell újraácsolni." - írja Szvák Gyula. A szerző azt emeli ki, hogy Péterben nem egy koncepciózus, átfogó reformokra törekvő cárt kell látnunk. Változtatásait a pillanatnyi szükségletek vezérelték. Az erőfeszítésekhez képest az eredmények mérsékeltek voltak. Reformjai a katonai monarchiát erősítették, és részben európaizálták az államot. A társadalom azonban a szolgája maradt. Vitathatatlan érdeme, hogy az északi háború megnyerésével Oroszországot európai nagyhatalommá tette.

Péter halála után közel négy évtized telt el, amíg a dinasztia ismét egy kiemelkedő uralkodót adott a birodalomnak, II. Katalin (1762-1796) személyében. Niederhauser Emil sokszínűen és differenciáltan ábrázolja, s uralmát az orosz felvilágosult abszolutizmus korának tekinti. Reformjai közül valójában több is sikeresnek és tartósnak bizonyult. Volt azonban "ellenreformja" is (a szerző kifejezése): Ukrajnában bevezette az örökös jobbágyságot. Külpolitikájában egyértelműbb volt a siker: Lengyelország három felosztásából a legnagyobb részt kapta, délen pedig a törökök elleni háborúival Oroszország kijutott a Fekete-tengerre. A francia forradalmat elvetette, amiben nincs semmi különös, mivel az elmaradott birodalomban még nem volt időszerű a polgári átalakulás.

I. Sándor (1801-1825) alatt, Napóleon bukása után, Oroszország a kontinens legerősebb hatalma lett. Öccse, I. Miklós (1825-1855) ezt a hatalmat többek között az 1848-as forradalmak leverésére is felhasználta. A krimi háborúban elszenvedett vereség után II. Sándor ( 1855-1881) kénytelen volt polgári reformokat bevezetni. A szerző szerint ezek közül talán a jobbágyfelszabadítás volt a legfontosabb. Elmaradt viszont a cári önkényuralom lebontása. Erre az utolsó Romanov kényszerült az 1905-ös forradalom hatására. A parlament (a duma) felállítása azonban felemásan sikerült. II. Miklós (1894-1917) - Niederhauser Emil kifejezésével élve - "a Romanovok XVI. Lajosa" nem értette meg az idők szavát. Az első világháború olyan próbának tette ki a cári rendszert, amelyet nem tudott kiállni. Az 1917-es első forradalom után a trón, a bolsevik hatalomátvétel után a cári család élete is elveszett. A Romanovok mint uralkodók története ezzel véget ért.

Főbb szempontok:

Neve

Származási helye

Legjelentősebb uralkodói

Politikája

Intézkedéseik

Kapcsolataik (szerződések, házasságok)